Mint ismeretes, szamizdatnak a hivatalos kiadói ügymenet engedélyeztetési eljárásainak mellőzésével, megkerülésével megjelentetett kiadványokat nevezzük. Tágabb értelemben a szamizdat magának az illegális kiadói tevékenységnek, a köréje csoportosult társadalmi mozgalomnak is a neve egyben. A kifejezést először a Szovjetunióban megjelent illegális kiadványokra alkalmazták. A kifejezés Nyikoláj Glazkov orosz költő által az 1940-es években alkotott, ironikus felütésű orosz mozaikszó, előtagja az ‘ön-‘, ‘maga’, ‘egyedül’ jelentésű szam, szamo-, utótagjai az izdatyelsztvo (kiadó, kiadás) rövidüléséből ered (ha ez nem jelentene mást, magyarra magánkiadásként lehetne fordítani). A cenzúra kikerülésével megjelent kiadványok megnevezéseként az ötvenes-hatvanas években a szocialista tábor valamennyi országában elterjedt.
Magyarországon 1976-tól kezdve jelentek meg nagyobb számban szamizdat kiadványok (bár szamizdat irodalom az országban és, mint említettük a Szovjetunió uralta keleti blokkban már az ötvenes években is létezett). Eleinte az írógéppel sokszorosított szövegek az emigráns sajtóból átvett újságcikkek, vitairatok voltak, majd e hetvenes évek végén színre lépő demokratikus ellenzék tagjai, szimpatizánsai pedig már névvel vállalták írásaikat, nyilatkozataikat, a gépiratokat pedig fokozatosan stencilezéssel vagy valódi nyomdagépeken előállított kiadványok váltották fel.
Az első szamizdatok közt ezeket tartjuk számon:
- Marx-körkérdés – Kovács András kezdeményezte 1977 februárjában. Arra volt kíváncsi: vajon mi a marxizmus, és mi a viszonya hozzá „ismerősei és barátai egy részének”. Négy kérdésre kért választ. A beérkezett 21 válaszhoz előszót fűzött: „A hatvanas években jónéhányan a marxizmust választottuk a társadalomról való gondolkodásunk keretének, mások tudatosan elutasították. Ma a »helyzet megváltozásának« egyik legjellemzőbb tünete a marxizmussal kapcsolatos állásfoglalás külső és belső kényszerének eltűnése. Az a »generáció« azonban, amelyhez a kérdéseket intéztem, nem térhet ki az elől, hogy számot vessen ezzel a gondolkodásának és állásfoglalásainak lényegét érintő változással, ha tudatosítani akarja, hol tart ma.”
- Profil (Kenedi János gyűjteményes kötete
- Napló (1977 végén Kornis Mihály kezdeményezésére indult „zártkörű” szamizdat: Haraszti Miklós szerint mindössze három példányban forgott a mintegy száz szerző között. A Naplót Kornis azzal a reménnyel bocsátotta útjára 1977 novemberében, hogy a „»lyukas hetvenes évek« történelmi dokumentumává válik, s általa választ kapunk számos olyan kérdésre, amely ma mindannyiunkat foglalkoztat: hogyan élünk; miért élünk úgy, ahogyan élünk; hogyan kellene élnünk? Természetes formát teremt egy kis csoport felelősségteljes társadalmi beszélgetéséhez, esetleg baráti vitáihoz.” Kornis a Naplót valamiféle öndokumentációs lehetőségnek tekintette, olyan kommunikációs fórumnak, ahol érdemi kérdéseket lehet megvitatni. A Napló megszervezése az úgynevezett Pala utcai társaság érdeme volt. Ide tartozott Sulyok Miklós, Petri György, Fodor Géza, Várady Szabolcs, Dalos György és Rimma, Mosonyi Alíz, Jeles András, Kornis Mihály és mások.
- Túlpartról (interjúkötet, 1978 nyarán jelent meg)
Az 1970-es évek második felében és a nyolcvanas évek elején Ifjabb Rajk László lakásán szamizdat-butik működött. „Keddenként este bárki feljöhetett, s előjegyezhetett a kiállított gépiratos szamizdatból. Aztán Budapest-szerte a hivatalokban gépírónők fekete munkában gyártották az indigós példányokat. A következő kedden a butik nagytáskás látogatóinak egy része meghozta, másika elvitte a „gépiratot”, ahogyan a rendőrségi nyelv hívta az árut. Természetesen tudtuk, hogy a vásárlók között a rendőrség besúgói is ott vannak” – emlékezett Haraszti Miklós.
A legismertebb szamizdat folyóirat Kis János filozófus nevéhez kötődik, ez pedig a
amely az 1981-ben indult és első legális kiadásig, 1989-ig, 27 száma jelent meg.
Időrendben itt kell említeni az első erdélyi (romániai) magyar szamizdat kiadványt:
Az Ellenpontok szamizdat-folyóirat. Megjelenése alkalomszerű. Célja a kelet-közép-európai emberi jogfosztottságnak – és ezen belül az erdélyi magyarság politikai, kulturális elnyomásának – ismertetése. Szerzőink nevét nyilvánvaló okokból nem közölhetjük, kivéve, ha külföldön már névvel megjelent szövegek újraközléséről van szó… A folyóirat e számának szerkesztése és sokszorosítása Erdélyben történt.
A folyóirat szerkesztői voltak Ara-Kovács Attila, Tóth Károly Antal, Szőcs Géza, Tóth Ilona és Keszthelyi András. A sokszorosítás az első három szám esetében írógéppel történt, a további számok pedig stencillel készültek. Egy esztendőn belül nyolc száma jelent meg Nagyváradon, s bár a román állambiztonsági szervek november 7-i lecsapása után még egy számát átcsempészett anyagokból kinyomták Magyarországon, a szerkesztőség már ezt megelőzően beszüntetése mellett döntött. Az egyes lapszámok terjedelme általában 50-70, sűrűn gépelt oldalt tett ki. Az Ellenpontok csak szűk, értelmiségi körben tudott ismertté válni, de részben a Szabad Európa Rádió magyar nyelvű adása, részben pedig a magyarországi szamizdat kiadványok híradása alapján főbb üzenetei mégis szélesebb körbe eljutottak. A szerkesztők 1982 nyarán egy Memorandumban, illetve egy Programjavaslatban bírálták a kelet-európai rezsimek emberjogi – s ezen belül a kisebbségekkel szembeni – elnyomó politikáját. Ezek tartalma eljutott az akkor épp Madridban ülésező helsinki utókonferenciához, és egyik elindítója volt a Romániával szembeni nyílt nemzetközi bírálatoknak, illetve a Ceauşescu-rezsim elszigetelődésének.
A folyóirat lapszámai 2000-ben kötet formájában is megjelentek a csíkszeredai Pro-Print Kiadónál, az anyagot Tóth Károly Antal rendezte sajtó alá, a sorozat szerkesztője Bárdi Nándor volt.
A szamizdat lap anyagát digitalizálták, itt érhető el: Ellenpontok
Magyarországra visszatérve. A Beszélőnél erőteljesebb, radikálisabb hangot ütött meg a Nagy Jenő által fémjelzett
című lap, amely 1986 és 1991 között összesen 41 számot ért meg.
Nem maradhat ki a felsorolásból az emlékezetes, nagy hullámokat vető szamizdat az 1980 októberére elkészült
A Beszélő már nyomdai technikával készült, számonként mintegy 2000 példányban. Ugyanebben az időben tért át a nyomtatásra az AB Független Kiadó (Demszky Gábor, Hodosán Róza, ifj. Rajk László).
Sajátos színfoltot jelentett az 1985–1988-as évek szamizdat irodalmában az
– egyaránt jellemezte a kádári szocializmus és a polgári demokrácia elutasítása, miáltal egyfajta harmadik utasság hirdetőjévé vált. A Bartók Gyula és Talata József által képviselt, néha anarchista színezetű, radikális baloldali társadalomkép kivételesnek számított az akkori ellenzéki politikai spektrumban.
Az 1980-as években nemcsak politikai indíttatású, hanem művészeti szamizdat kiadványok is léteztek. A Médium-Art például olyan kulturális avantgárd szamizdat volt, amely elsősorban a modern, avantgárd, experimentális költészetet kívánta bemutatni, ez Petőcz András kiadásában, szerkesztésében jelent meg, illegális körülmények között (a Médium-Art Stúdió ma is létezik). Publikáltak benne a magyar avantgárd legnagyobb, ma már legendás alakjai, többek közt Erdély Miklós, Szilágyi Ákos, Nagy Pál, Papp Tibor (utóbbi kettő a párizsi Magyar Műhely alapítója volt). A magyar irodalmi progresszió szempontjából fontos, hogy nemcsak Nyugaton jelenhettek meg a “tiltott” kategóriába tartozó művek.
A második erdélyi magyar szamizdat lap volt a
Ez a periodika 1988-ban indult Kolozsvárt a Ceaușescu-féle diktatúrával szembehelyezkedő erdélyi magyar írók illegális lapjaként. Nyolc száma részint kezdetleges eszközökkel, írógépen készült, részint – magyarországi rokonszenvezők segítségével – nyomtatásban. – Az első számból:
Kiáltó szavunk szól a romániai létező szocializmusból kiábrándult baloldali vagy egyenesen kommunista magyarjainkhoz ugyanúgy, mint a polgári liberalizmus híveihez, a szociáldemokratákhoz, kereszténydemokratákhoz, a más politikai eszméket vallókhoz vagy azokhoz, akik megcsömörlöttek mindenféle politikától, katolikusokhoz, reformátusokhoz, unitáriusokhoz, bármilyen hitűekhez, a magukat magyarnak valló zsidókhoz, a vallásfelekezeteken kívül állókhoz vagy akár az ateistákhoz, mindenféle világnézetűekhez, munkásokhoz, földművelőkhöz, értelmiségiekhez, egyszóval mindenkihez. Együttműködésre, közös fellépésre szólítunk fel minden tisztességes erdélyi magyart.
Az első visszakapott magyar stencilgép. A fotó a 168 óra c. hetilap I. évfolyámanak 20. számában jelent meg. Rajk László (középen) és Demszky Gábor (jobbra) mellett a harmadik személyt tévesen Petri Györgyként azonosították.
Frissítés. Nagy Ilona szíves közlése: “a fényképen látható 3. személy Eörsi János közgazdász. Betlen Anna, aki Eörsi János felesége volt, kérdésre ezt nyilván meg tudja erősíteni. Eörsi János nem él már.” – Köszönjük az információt.
Magyar elsők: Szamizdat kiadványok
Melyek az első magyar szamizdat kiadványok? Lapok, könyvek, kötetek. Eredetileg mit jelent, mi volt a szamizdat a szocializmus éveiben, a Kádár-korszakban? Mikor jelent meg az első szamizdat könyv, lap Magyarországon? Mi volt a szerepe a demokratikus ellenzék tagjainak cenzúra viszonyait mellőző könyvkiadásban, lapkiadásban? Szamizdat sajtó, címzúra, illegális sajtó kiadványok, könyvek, kötet, lap, folyóirat, beszélő, profil, égtájak között, bibó-emlékkönyv, marx-körkérdés, demokrata, napló, túlpartról, első magyar szamizdat | További részletek a Kádár-korszak utolsó éveinek Samizdat-press kiadványairól | Rendszerváltás előtt: A demokratikus ellenzék és a szamizdat |A szamizdat belülről, illegális sajtó a Kádár-korszakban
Melyek az első magyar szamizdat kiadványok? Mit jelent, mi volt a szamizdat? Mikor jelent meg az első szamizdat könyv, lap Magyarországon? Demokratikus ellenzék
