A klóros víz fogászati kockázatai

A nem megfelelő ivóvíz hatása fogainkra

Fogászat csapvíz

A csapvíz árt a fogaknak?

Az ivóvízben maradt fertőtlenítőszer, a klór fogászati kockázatot jelenthet. A csapvíz szerencsére Magyarországon általában jó minőségű. Van azonban bizonyos mértékű egészségügyi hátránya a csapvíz ivásának akkor, ha nem vagyunk tisztában az így napi szinten elfogyasztott klór mértékével. Ez a fertőtlenítő adalék olyan elem, amely a háztartásokban használt ivóvízben folyamatosan jelen van és megmarad, érdeme tehát ezt figyelembe venni. A fogászati vizsgálatok során a fogorvos tanácsát is kérhetjük, ha úgy gondoljuk egészségtelen az ivóvíz.

Miért klórozzák a csapvizet?

A klórozás egy módszer, amelyet az ivóvízellátó társaságok használnak a csapvíz hatékony fertőtlenítésére. A klórozási eljárás olcsó, ezáltal lehetővé teszi széles körű alkalmazását a vírusok és baktériumok elleni küzdelemben. Az ivóvíz szennyeződése kivédhetetlen, de a klór jelenlétének köszönhetően jól karbantartható, és egészségügyi szempontból ezáltal biztonságosnak mondható. Ez az elem azonban egy vegyszer, ami nagyobb elfogyasztott dózisban veszélyt jelenthet a fogyasztók egészségére. A modernebb berendezések klór-dioxid segítségével teszik egészségessé az ivóvizet.

Milyen kockázatokkal jár az ivóvíz klórtartalma?

  • A klórozott csapvíz egyik negatívuma az, hogy a klór kesernyés ízűvé teszi az ivóvizet. Sok ember elégedetlen ezért a csapvíz ízével. A csapvízzel készített tea vagy kávé ízét a klór jelenléte kedvezőtlenül befolyásolja, a kifinomult ízlelőbimbókkal rendelkezők kellemetlen érzésről számolnak be.
  • A kedvezőtlen íz mellett sajnos komolyabb problémát jelent az, hogy nagyobb dózisú érintettség a fogzománc károsodásával járhat hosszú távon.
  • A víz ízének megváltoztatása és a fogzománc erózióján túl, a klór kockázati tényező lehet bizonyos tumoros elváltozások kialakulásában is. Ez annak köszönhető, hogy rákot okozó vegyületek jelenhetnek meg a vízben olyan esetben, amikor a benne található természetes szerves anyagok érintkezésbe kerülnek a klórral. Az így kiváltott kémiai reakció THM-t eredményez a fogászati vizsgálatok szerint.

Mit tehetünk a klór ellen?

Tekintetbe véve a lehetséges következményeket, elengedhetetlen az egészség védelmére irányuló óvintézkedések végrehajtása, melyben a fogorvosa is segíthet..
Javasolt a különféle szűrőberendezések használata, mely hatékony és praktikus megoldás a klór kiszűrésére. A komolyabb vízszűrő rendszerek teljes mértékben kiszűrik a baktériumokat és a klórt a csapvízből és jelentősen javítják annak ízét.

Az uszodában használt klór veszélyes a fogakra nézve?

A medencék csírátlanításához használt nagy mennyiségű klór megtámadhatja bizony a zománcot.
Sósav formájában történő elpárolgás révén ez a kémiai vegyület valódi veszélyt jelent a fogakra. Aktív vizisportok, például rendszeres úszás, vagy vízilabdázás esetén érdemes tisztában lenni a víz minőségével és a hozzáadott klór mennyiségével.

Mit javasol a fogorvos?

A fogorvos javasolja hasonló sportok gyakorlása esetében a fluor tartalmú fogkrém és/vagy fogvédő sín viselését.

A fogászati problémák, fogtörések ugyan nem várhatóak a vizisportok szerelmeseinél, de megelőzés szempontjából jelentősége van a fogak védelmének ebben a helyzetben is. A legjobb megoldás, ha mellőzzük a klór alkalmazását, lehetőség szerint az egészségesebb és biztonságosabb klór-dioxidot használjuk.

> tovább olvasom

A vízellátás kezdetei Magyarországon

Az első magyar vízvezetékek

Budapest római vízvezeték

Római kori vízvezeték hálózat Magyarországon

A mai Magyarország területén az első vízvezetékrendszert a rómaiak építették. A tervezés és kivitelezés hasonlított a mai rendszerhez, a helyi polgárok döntöttek igényeik szerint, majd a közösség építette meg a közhasználatra szánt vízvezetéket és köztéri kutat. A városok és falvak éves díjat fizettek a vízhasználatért. A vízvezetékek épségét és akadálymentes működését úgy érték el, hogy a szabályszegőket jelentős összeggel büntették, melynek felét mindenkor a feljelentő kapta.

A mai Magyarország területén működő vízvezetékrendszer, erre képzett személyzet tartotta renden és működtette mindaddig, míg a római katonai irányítás jelen volt.

Római kori vízvezetékek: Scarbantia, Savaria, Gorsium, Brigetio, és Aquincum.

Aquincumi vízvezeték

Az antik vízvezetékrendszer 4,5 km hosszú magas vezeték, mely boltíves műtárgyakkal készült el. A vezeték a Római fürdőnél található forrásból vezette az ivóvizet a felszínen, gravitációs úton a városba és természetesen a katonai táborba. A lakosság ivóvízellátása mellett a fürdőket is táplálta a vezeték. Maradványai Budapest III. kerületében ma is megtekinthetők.

Ivóvízhálózat a középkori Magyarországon

A jól működő római kori vízvezetékrendszer a népvándorlások évszázadai alatt gazdátlan maradt, mivel a nomád törzsek számára tökéletesen megfeleltek a folyó- és forrásvizek, a kisebb települések ellátására.

A folyóktól és forrásoktól messze lévő települések azért jöhettek létre, mert csupán néhány méterre kellett leásni a földbe ahhoz, hogy megfelelő minőségű ivóvizet találjanak. A vízvezeték hálózat iránti igény a királyi székhelyek kialakulása során jelent meg. Az udvartartások vízigényének kielégítése bonyolult feladat volt, melyhez ki kellett dolgozni a megfelelő rendszert.

ivóvíz Munkács vár ásott kút

Vízkiemelő rendszer a munkácsi vár kútjánál

A XIII.-XIV. században minden vár rendelkezett saját kúttal és víztározó tartályokkal, hogy az ostromok idejére biztosítani tudják a bennrekedtek ivóvízellátását.

A ciszternák és kutak együttes üzemeltetése azért vált indokolttá, mert a kutak vízhozama elégtelen volt a teljes lakosság ellátására, a ciszternák vize pedig a száraz meleg időjárásban könnyen megromlott vagy kiszáradt.

Kutak készítése, karbantartása, alternatív megoldások

A középkori várak vízellátásának legfontosabb eszköze az ásott kút volt. Ostrom esetén csak erre számíthatott a lakosság, ezért rendszeresen tisztították és karbantartották. Egyes helyeken, például az esztergomi várban 60 méter mélyre kellett leásni, hogy biztosítsák az ivóvízellátást. Az ilyen mélységű kutak elkészítése meglehetősen veszélyes volt, üzemeltetése pedig problémás, ezért folyamatosan keresték az alternatív megoldásokat.

A folyók közelében lévő várakban a folyómederbe épített sarokbástya, úgynevezett rondella védte a homokos-kavicsos rétegbe süllyesztett kutat.

A ciszternák és kutak vízhozamát a gyorsan fejlődő városok, Kassa, Pécs, Esztergom, Pozsony és Buda próbálták meg vízvezetékkel kiegészíteni. A vízellátásra háromfajta lehetőséget vettek igénybe: gravitációs csatornát, nyomás alatti vezetéket és emberi vagy állati erővel működtetett szivattyút.

> tovább olvasom