Az első magyar vízvezetékek
Római kori vízvezeték hálózat Magyarországon
A mai Magyarország területén az első vízvezetékrendszert a rómaiak építették. A tervezés és kivitelezés hasonlított a mai rendszerhez, a helyi polgárok döntöttek igényeik szerint, majd a közösség építette meg a közhasználatra szánt vízvezetéket és köztéri kutat. A városok és falvak éves díjat fizettek a vízhasználatért. A vízvezetékek épségét és akadálymentes működését úgy érték el, hogy a szabályszegőket jelentős összeggel büntették, melynek felét mindenkor a feljelentő kapta.
A mai Magyarország területén működő vízvezetékrendszer, erre képzett személyzet tartotta renden és működtette mindaddig, míg a római katonai irányítás jelen volt.
Római kori vízvezetékek: Scarbantia, Savaria, Gorsium, Brigetio, és Aquincum.
Aquincumi vízvezeték
Az antik vízvezetékrendszer 4,5 km hosszú magas vezeték, mely boltíves műtárgyakkal készült el. A vezeték a Római fürdőnél található forrásból vezette az ivóvizet a felszínen, gravitációs úton a városba és természetesen a katonai táborba. A lakosság ivóvízellátása mellett a fürdőket is táplálta a vezeték. Maradványai Budapest III. kerületében ma is megtekinthetők.
Ivóvízhálózat a középkori Magyarországon
A jól működő római kori vízvezetékrendszer a népvándorlások évszázadai alatt gazdátlan maradt, mivel a nomád törzsek számára tökéletesen megfeleltek a folyó- és forrásvizek, a kisebb települések ellátására.
A folyóktól és forrásoktól messze lévő települések azért jöhettek létre, mert csupán néhány méterre kellett leásni a földbe ahhoz, hogy megfelelő minőségű ivóvizet találjanak. A vízvezeték hálózat iránti igény a királyi székhelyek kialakulása során jelent meg. Az udvartartások vízigényének kielégítése bonyolult feladat volt, melyhez ki kellett dolgozni a megfelelő rendszert.
Vízkiemelő rendszer a munkácsi vár kútjánál. Tiszta kútvíz
A XIII.-XIV. században minden vár rendelkezett saját kúttal és víztározó tartályokkal, hogy az ostromok idejére biztosítani tudják a bennrekedtek ivóvízellátását.
A ciszternák és kutak együttes üzemeltetése azért vált indokolttá, mert a kutak vízhozama elégtelen volt a teljes lakosság ellátására, a ciszternák vize pedig a száraz meleg időjárásban könnyen megromlott vagy kiszáradt.
Kutak készítése, karbantartása, alternatív megoldások
Ma már mindenütt hatóságilag írják elő a kútvíz tisztítás, szűrés szükségességét. Ám a középkori várak vízellátásának legfontosabb eszköze a könnyen elszennyeződő ásott kút volt. Ostrom esetén csak erre számíthatott a lakosság, ezért rendszeresen tisztították és karbantartották. Egyes helyeken, például az esztergomi várban 60 méter mélyre kellett leásni, hogy biztosítsák az ivóvízellátást. Az ilyen mélységű kutak elkészítése meglehetősen veszélyes volt, üzemeltetése pedig problémás, ezért folyamatosan keresték az alternatív megoldásokat.
A folyók közelében lévő várakban a folyómederbe épített sarokbástya, úgynevezett rondella védte a homokos-kavicsos rétegbe süllyesztett kutat.
A ciszternák és kutak vízhozamát a gyorsan fejlődő városok, Kassa, Pécs, Esztergom, Pozsony és Buda próbálták meg vízvezetékkel kiegészíteni. A vízellátásra háromfajta lehetőséget vettek igénybe: gravitációs csatornát, nyomás alatti vezetéket és emberi vagy állati erővel működtetett szivattyút.
A vízellátási rendszerek kiépítésének kezdetei Magyarországon az antik és középkori időszakban. Az első magyar vízvezeték hálózatok a római korban készültek el, ezt követően a vándorlások korában nem volt igény vízellátó rendszerek építésére. A várak építésével vált szükségessé az ivóvízhálózat kialakítása. Néhány téma, mely további olvasást igényelhet: kútvíz szűrési technológia fejlődése, városi építészet, Budapest vizei – artézi kutak, magyar találmány, fejlődő társadalom, ivóvíz – kútvíz tisztítás. Városi vízvezeték hálózat kezelése és fertőtlenítése, várak bemutatása. Központi ellátórendszerek – hatósági vízellátás Magyarországon.
