Tömeg standard egység
Egységesített és hitelesített mérőeszközök
A mérésügy és a mértékrendszerek kialakítása és magállapítása fontos lépés az emberiség és a kereskedelem fejlődésében. A „jó mérleg” a maga idejében egy fontos marketing eszköz volt, hiszen a vásárlók számára jó reklám a megbízhatóság, a becsületes kereskedőkhöz nagyobb tömegek mentek vásárolni.
A mérésügy a mértékek egészére, azok egységesítésére, a mérőeszközök hitelesítésére, ezek valamint a mérések „igazságának” az ellenőrzésére vonatkozó tudományos-technikai, jogi, igazgatási ismeretek és tevékenységek együttese. A törvények, rendeletek, intézkedések megállapítják az egységeket, az etalonokat, egységesíteni akarják a mértékeket, kialakítják a mérésügyi szervezetet, és ellenőrzik a végrehajtást.
Az első magyar uralkodói intézkedéseket még I. István hozta meg, ezek a királyi mértékekre és azok rendszerére vonatkoztak. A hagyomány ereje, a szokástörvény tartotta meg őket évszázadokon át országosan azonos nagyságban.
Először Magyarországon hivatalosan Werbőczi Hármaskönyve (1517) kodifikálta például az olyan mértékegységeket, mint az öl, arasz, hold, ekealja. A 19. századik tömegesen használt mértékegység csak a szájhagyományok útján maradt fenn ismét.
A kereskedelemben használt mértékekről elsőnek Zsigmond 1405. évi 1. dekrétuma intézkedik: elrendeli, hogy a mértékeket Buda város mértékeihez kell igazítani. Itt rendelkeztek a tömeg mértékegységéről is.
1852-ben császári nyílt parancs rendeli el az osztrák mértékegységek, ezen belül a tömeg mértékegységének használatát.
Az első „marketingalapú” mértékekkel kapcsolatos rendeletet a 16. században a céhek hozták meg, amelyek, mai divatos szóval szólva, kampányolni kezdtek a mértékek becsületes használata mellett.
Magyarországon 1876. január 1-jei hatállyal vezették be a francia eredetű nemzetközi mértékegységeket, ezen belül a métert.
